• Segélyszállítmányok

    Segélyszállítmányok

  • Tűzifa-, és kályhaakció

    Tűzifa-, és kályhaakció

  • Ruhaadományok

    Ruhaadományok

  • Élelmiszerosztás

    Élelmiszerosztás

  • Karácsonyi csomagok

    Karácsonyi csomagok

  • Gyerektáborok

    Gyerektáborok

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6

Már harmadik alkalommal jártunk a kapolcsi Művészetek Völgye fesztiválon, hogy a fesztiválozók között hirdessük az evangéliumot. Ahogy az előző két esetben, úgy most is sikerült elmélyülten beszélgetni az érdeklődőkkel – még akkor is, ha missziónk kissé nehezen indult.
 
KapolcsKoncert2017Tudvalevő, hogy a Művészetek Völgye fesztivál alapvetően a magyar kultúráról, a magyar iparművészetről, a magyar történelemről szól: csaknem mindenről, ami magyar. Úgy gondoltuk, ehhez a széles spektrumú kínálathoz mi is hozzáteszünk egy érdekes témát: hogyan jutottak el történelmünk során a magyarok a pogány, ősi sámánhitből a kereszténységig? A témát egy izgalmas előadás keretében akartuk bemutatni, melynek végkicsengése az volt, hogy a személyes életünkben is fontos változást átélnünk, és a mindenféle téves hiedelemtől elszakadva az egyetlen Istenben való hithez fordulnunk. Noha alaposan meghirdettük, sajnos az előadásra egyetlen ember sem jött el. Csupán missziós csoportunk egy része üldögélt a helyszínen, az Élő Víz Pincében, mely egyébként kellemesen hűvös klubhelyiség a tikkasztó melegben.

A kapolcsi evangélizációt szervezők közül egyik testvérünk azonban bátorított bennünket: a lehangoló helyzet ellenére kezdjük el az előadást, mert az utcán sétáló emberek – hallva mi zajlik a pincében – be fognak jönni. Ez így is történt: öt perccel később néhányan besétáltak, leültek és végighallgatták az előadást, közben újabb érdeklődők érkeztek. Végül egy mély és jó beszélgetés alakult ki a téma kapcsán arról, miben és hogyan érdemes hinni.

Missziós csoportunk másik fele eközben a kapolcsi evangélikus templom előtti forgalmas téren kreatív foglalkozásokat szervezett kicsiknek és nagyoknak. Az arra sétálók közül többekkel sikerült beszélgetnünk. Nagyon örültünk, hogy akadt olyan is, aki tavalyról emlékezett ránk, és azért jött el a templomhoz, hogy velünk találkozhasson.

A kapolcsi missziós út során meglátogattunk négy rászoruló családot, bőséges élelmiszercsomagot vittünk nekik, és imádkoztunk értük. Az egyik helyen két beteg kisgyermek él az édesanyjával (egyik Down-szindrómás, másik értelmi fogyatékos), az édesapa börtönben van. Egy másik családban éppen a nagymama halálát gyászolták: az anya nem akart szerepelni a családról készülő fotón sem, mert képtelen volt mosolyogni. Meglátogattunk olyan családot is, ahol az apa a közelmúltban motorbalesetet szenvedett és az ágyban feküdt, így az egész háztartás és a négy gyermek az anyára maradt. A gyerekek itt különösen örültek a kapott csomagnak, és sietve bontották ki a málnaszörpöt, valamint a kifejezetten nekik hozott kekszet. Végül olyan családban is jártunk, ahol a várandós anyuka egyik lánygyermeke már három éves, de még mindig nem beszél. Megannyi emberi sors, rengeteg nehézség és próba. Missziós csoportunk fiatal tagjait a családlátogatások alázatra nevelték és arra tanították, hogy legyenek hálásak azért, amijük van.

Minden évben szervezünk Filmklubot is Kapolcson. Idén sem maradt el ez a program, melyre igen sokan voltak kíváncsiak: a fentebb említett pince teljesen megtelt emberekkel, akikkel nagy örömünkre a filmnézés után majdnem két órás mély beszélgetést tudtunk kialakítani bűnről és megbocsájtásról. Óriási élmény volt számunkra, hogy nem hívő emberek, akik nehezen hajlanak a megbocsájtásra, a beszélgetés során egyre nyitottabbá váltak arra a lehetőségre, hogy az igazi megtérés megváltoztatja az embert, és képes lesz megbocsájtani. Végül akadt olyan nem hívő is, aki maga mondta ki: igazán csak az tud megbocsájtani, aki valóban hisz Istenben. A kulcs tehát az őszinte hit.

A kapolcsi missziós szolgálatunkat egy nagy koncerttel zártuk a helyi evangélikus templomban. Vonósokból, fúvósokból, énekesekből álló nagyzenekarral készültünk, mely ugyan alig fért el a viszonylag szűkös helyen, végül mégis teljes harmóniában szólalt meg. A dalok között – melyek szövegei az Istenben való hit szépségéről szóltak – prózában is elhangzottak gondolatok arról, miért érdemes Krisztust követni. Imádkoztunk azért, hogy olyan emberek jöjjenek el a koncertre, akik nemcsak az alaposan hangszerelt zenét hallják meg, hanem az abban rejlő üzenetet is.

Kapolcs olyan hely Magyarországon, ahol lehetséges komolyabb kapcsolatba kerülni az emberekkel és hatással lenni rájuk. Csoportunk ezzel a céllal érkezett a fesztiválra, és mindannyian úgy indultunk haza, hogy egyetértettünk abban, ezt a célt sikerült elérnünk.